In önismeret

100 apróság, ami boldoggá tesz


Ezzel az ötlettel régebben is találkoztam már, de akkor valahogy elsiklottam felette, s később el is felejtettem teljesíteni, vagy megírni. A kihívás vagy bejegyzés lényege, hogy gyűjts össze 100 olyan dolgot, ami a mindennapjaidban boldoggá tesz. Ezek lehetnek kisebb-nagyobb örömök, de a lényeg, hogy olyan dolgok szerepeljenek a listán, amik szebbé, különlegesebbé teszik a pillanatokat. Lehet, hogy elsőre nem is tűnnek jelentősnek, viszont a nap végén jó felidézni ezeket a mozzanatokat, történéseket, amelyek akaratlanul is mosolyt csalnak az arcunkra.
A napokban ismét belefutottam ebbe a kihívásba, mégpedig Vicky Three Points of View oldalán, amit most el is készítettem. Azt nem mondom, hogy nem volt nehéz összehozni 100 ilyen példát - volt, amikor rögtön jöttek az ötletek, míg néhányon gondolkodnom kellett -, de nagyon inspiráló volt megírni ezt a bejegyzést. Íme az én kedvenceim listája:


Az újonnan vásárolt könyvek illatát
Az antikvár könyvek illatát
A macskámmal lustálkodni
Az eső kopogását a háztetőn
A gőzölgő tea látványát
Az eső utáni párás, csendes hangulatot
A könyvek első mondata
A mogyorós túró rudit
Korán kelni, amikor még mindenki más alszik
A késő esti sétákat


Ablakból nézni a havazást
Frissen facsart narancslevet inni
Évszaknak megfelelő illatgyertyát gyújtani
Utazás közben zenét hallgatni
Kötött pulcsik melegsége
Virágot locsolni
Ha más fésüli a hajam
Kirakatokat nézegetni
Reggeli, ködös tájat
Egy nyári napon a kertben, pléden heverészni


A tűz ropogását
A családi, közös étkezéseket
A tengerimalacom nyünnyögését
A szerencsés pillanatokat
Közösen vásárolni
Sorozatozni egy ráérős napon
Mosogatni
Utazásra becsomagolni
Fényképezővel egy jó pillanatot elkapni
Mezítláb a fűben lépkedni


Virágot ültetni
Sütésnél kóstolgatni a krémet
Társasággal moziba menni
Csengetett Mylordot nézni
Pinteresten nézelődni
Dúdolgatni a zuhany alatt
Új ételeket kóstolni, elkészíteni
A tücskök ciripelését hallgatni
Festeni vagy rajzolni
Nyáron hideg limonádét inni


Utazás közben olvasni
Antikváráson nézelődni
Múzeumba látogatni
Blogolni
Ajándékkal meglepni a másikat
Valamit akciósan vásárolni
Jól behűtött dinnyét enni
Tésztát gyúrni
Jó álomra ébredni
A macskám dorombolására elaludni


Krémes, meleg kakaót kortyolgatni
Csokoládét majszolni
Egyedi bögrék
Őszi estéken sólámpát kapcsolni
Énekelni
Elsőre megtalálni a kulcscsomót a táska mélyén
A hulló faleveleket
Rég látott ismerőssel, baráttal találkozni
A kellemes meglepetéseket
Együtt nevetni valakivel


A büszkeség érzését, mikor a növendékemet láthatom egy fellépésen játszani
Zongorán játszani
Hallgatni, mikor nagymamám mesél a régi időkről
A fűben heverészve a csillagokat nézni
Hosszasan telefonálni egy baráttal
Teljesíteni egy kitűzött célt
Régi fényképeket nézegetni
Biciklizni
Sikerélmény a tanítás során
Új, különleges boltot felfedezni


Utazni, új városokat megismerni
Megmosolyogtató üzenetet kapni
Váratlan kedvesség egy ismeretlentől
A kávé illatát
The Sims 4 egy laza napon :)
Ölelést adni és kapni
Ihletettnek lenni
Karácsonyfát díszíteni
Összemosolyogni valakivel
Váratlan vagy várt csomagot kapni


Mikor a növendékeim meglepetéssel várnak
Valami kreatívat és egyedit alkotni
Málnát vagy ribizlit enni
Érezni, hogy valaki őszintén kedvel
Segíteni, hasznos tanácsot adni
Esernyővel, esőben sétálni a városban
Új dekorációt elhelyezni a lakásban
A teraszon teázni és beszélgetni
Valami vicces sztorit hallani
Különleges verset vagy idézetet találni


Örömteli emlékeket felidézni
Hamarabb hazaérni a munkából
Meggyógyítani egy beteg szobanövényt
A díszdobozos papírzsebkendőket
Kórusban énekelni
Megvenni az új Éva magazint
Dokumentumfilmet nézni
Közösen főzni valakivel
Váratlan jó hírt kapni
A levendula illatát

A Te mindennapjaidat milyen apróságok teszik örömtelibbé?
Írd meg kommentben, vagy ha van blogod, készítsd el Te is a saját listádat és értesíts a bejegyzésedről, hogy elolvashassam!

Olvasd tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In könyv

Kék Február - Könyvrendelés


Az elmúlt évekhez képest sikerült visszább fognom magam könyvvásárlás terén. Bár így is becsúszik olykor egy-egy könyv, amit nem tervezek megvenni, s mégis hazahozom, de lényegesen kevesebb hirtelen felindulásból vásárolt könyv sorakozik a polcomon, mint régebben. Gyakran akkor is könyvet vettem, ha mellette ott várt még egy-két olyan példány, amibe éppen csak belelapoztam, de ha egyszer nem tudtam otthagyni? Most már azért tudatosabb döntök, és csak akkor veszek meg egy könyvet, ha az tényleg érdekel és jó a visszhangja.
Ez utóbbi különösen fontos nálam, bár így is akad olyan könyv, ami kapott hideget, meleget - talán hideget többet -, és nekem mégis elnyerte a tetszésem. Viszont, azért összességében egyet tudok érteni a véleményekkel és több szem többet lát elven, szoktam adni azon olvasók szavára, akik például molyon véleményezik az adott könyveket. Ha többségében jó véleménnyel illetik, én is bátrabban lépek előre a dologban.

A mai nap érkezett hozzám egy bookline csomag, amely három könyvet tartalmaz. Mégpedig három kék könyvet, amelyre csak a megrendelés után figyeltem fel. Jill Santopolo - A fény, amit elvesztettünk, Ali Benjamin - Suzy és a medúzák, valamint Sarah Pinborough - 13 perc című könyvét. Mindegyikkel már szemeztem egy ideje és fel is jegyeztem magamnak a címüket, hogy valamikor a közeljövőben megrendelhessem őket. A pozitív vélemények elolvasása után pedig nem is volt kérdés, hogy ezeket a könyveket mindenképp meg szeretném ismerni. Bár, ha negatív véleményeket olvastam volna többségében, talán akkor is megvettem volna ezeket a könyveket, mert a borítójuk valami elképesztően gyönyörű... na és persze, a tartalom is megfogott. Jó, viccelek. Azért a tartalom fontosabb, mint a megjelenés, de mint mindenről, a könyvek esetében is először a borítóról alkot véleményt az ember, és már ez felkeltette a kíváncsiságom anélkül, hogy a tartalmukról bármit is tudtam volna. Az már külön megerősítés volt, hogy a történet rövid leírását is közel éreztem magamhoz.


Sarah Pinborough - 13 perc

13 percig halott voltam. Nem emlékszem, hogyan kerültem a jeges vízbe, de valamiben biztos vagyok – nem baleset történt és nem akartam megölni magamat. Azt mondják, tartsd közel a barátaidat, az ellenségeidet pedig még közelebb. De egy tinédzser lány nehezen tesz különbséget a kettő között…

Jill Santopolo - A fény, amit elvesztettünk

Két ​élet. Két szerelem. Egy választás. Ő ihlette meg elsőként, ő indította meg és értette meg igazán. Ő lesz-e az utolsó is? Lucy az életét megváltoztató döntés előtt áll. De mielőtt megtehetné, elölről kell elmesélnie a történetét, a közös történetüket. 
Lucy és Gabe 2001. szeptember 11-én ismerkednek meg New York-ban, ahol végzősök a Columbia Egyetemen. Az a nap mindkettőjük életét örökre megváltoztatja. Együtt döntik el, hogy azt szeretnék, ha az életük jelentene valamit, igazán számítana. Amikor egy évvel később megint találkoznak, mintha a sors akarná, hogy talán egymásban találják meg az élet értelmét. De aztán Gabe fotós-újságíró lesz a Közép-Keleten, Lucyt pedig New York-hoz köti a munkája. A következő tizenhárom évben közös útjuk álmokon, vágyakon, féltékenykedéseken, megcsalásokon vezet el végül a szerelemig. A sors sodorta-e egymáshoz őket? És az ő döntésük tartja-e távol őket egymástól? Hiába választják el kontinensek őket, mindig van helyük egymás szívében.
Jill Santopolo egyedülálló első regénye egy szerelmi történet, ami Lucy és Gabe életét követi nyomon. Az ikertornyok tragédiája megváltoztatja és árnyékba borítja az életüket. Hogy tudják összeegyeztetni a szenvedélyt és a biztonságot, az álmokat és a valóságot? Gyönyörű romantikus regény az első szerelem elpusztíthatatlan erejéről.

Ali Benjamin - Suzy és a medúzák

Suzy ​mindig is többet tudott a világról, mint mások. Ismeri a hangyák alvási ritmusát. Tudja, hogy évente 150 millió medúzacsípés történik. Tudja, hogy egy átlagos általános iskolásnak 20 milliárd közös atomja van Shakespeare-rel. De azt sehogyan sem képes felfogni, hogyan lehetett ilyen rövid élete a barátnőjének, Frannynek… és miért pont akkor lett vége, amikor Suzy azt a szörnyű dolgot tette vele. Suzy elkezd elméleteket gyártani, megvizsgálja a tényeket, és felkeresi a megfelelő szakembereket. Mindeközben csak reméli, hogy kutatása végén meg tud bocsátani saját magának… Ha sikerül bebizonyítania, hogy a rejtélyes medúzacsípés tehet mindenről, akkor talán megszabadulhat a gyásztól és bűntudattól.

Azt hiszem, a 13 perc című könyvvel fogom kezdeni az olvasást, és amint alkalmam lesz rá, mindenképp hozok majd róla összegzést az oldalra! Te esetleg olvastad már? Ha gondolod, szólj hozzá a bejegyzéshez és mondd el róla a véleményed!

Olvasd tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In filmklub sorozat

FilmKlub - Penny Dreadful


Misztikus. Hátborzongató. Gyönyörű. Művészi. Horrorisztikus. Drámai. Érzelmes. Ezekkel a szavakkal tudnám jellemezni a Penny Dreadful, avagy Londoni rémtörténetek névre hallgató sorozatot. A címről röviden annyit, hogy az 1800-as években olcsóbb papírra nyomtatott, hetiesen megjelenő ponyvaregényeket árultak, melyeket egy pennyért lehetett megvásárolni és ez adta a sorozat címének ötletét. A történet cselekménye több szálon fut, s ezen szálakat a szereplők közötti kapcsolatok kötik össze. Ez más sorozatoknál is kedvelt megoldás, és itt is remek alaphangulatot teremt, ahogy fokozatosan minden szereplő egymás révén kapcsolatba kerül egymással. A történet alaptémáját Bram Stokes, Drakula című regénye adja, de a sorozat írói alaposan csavarnak az ismert eseményeken.
A sorozatban van egy-két olyan jelenet, ami hogy is mondjam... merész húzás volt a készítők részéről, de összességében nézve, mégis beleillik a sorozat hangulatába. Elfogadható és megszokható, viszont első találkozáskor pislogtam párat, hogy ezt most valóban látom a képernyőn? Bizonyos pillanatokban meghökkentő és nem mindennapi, de a legtöbb esetben ez inkább a javára írható, mintsem a hátrányára.

 A történet ott kezdődik, hogy Malcolm Murray lánya, Mina eltűnik. Természetfeletti erők állhatnak a háttérben, s a cél, hogy Minát minél hamarabb megtalálják. Ebben Malcolm segítségére lesz Vanessa Ives, aki a család régi barátja és Mina gyerekkori barátnője, majd a pároshoz csatlakozik még a rejtélyes Ethan Chandler és a halottakon kísérletezgető Victor Frankenstein is, akinek a története és szerepe szintén jelentőséggel bír majd a továbbiakban. A sorozat egyik közkedvelt eszköze, hogy ismert 19. százdai karaktereket vonjon be a történetbe, így Frankenstein mellett feltűnik még Dr. Jekyll és Dorian Gray is, aki Oscar Wilde művéből lehet ismerős.
Az alaptörténettel párhuzamosan, s olykor összefonódva halad Dorian Gray és Frankenstein útja, amely érdekesen és tanulságosan egészíti ki az eseményeket.


,,Létezem, 
- de az, hogy mi vagyok, senkit sem érdekel.
Barátaimban elveszett emlékként tűnök el.
Saját nyomorúságom csak engem gyötör.
Feledést vágyó testben kihuny s felszínre tör,
Mint árny, tomboló fájdalmában a szerelemnek.
Mégis létezem, és élek, - mint hánykolódó cseppek.
Olyan helyekre vágyom, hová ember még nem lépett.
Oda, hol nő még nem mosolygott, sem könnyezett.
Oda, hol vár rám a teremtőm, az Istenem.
És aludnék, ahogy gyerekkoromban édesdeden.
Senkit sem zavarnék, és senki sem zavarna.
Alattam a fű zöldje, felettem az ég boltozata.''

Ami elsősorban megfogott a sorozatban, az a hangulata. Egyrészt a komorsága - szinte mindig sötét színek dominálnak a képernyőn - másrészt az a közeg és látványvilág, amellyel dolgoztak a készítők. Gyönyörűek a jelenetek felvételei, érzékletes, precíz és művészi. Mindemellett pedig páratlan a cselekmény vezetése. Izgalmas, fordulatos, olykor kiszámíthatatlan és mégis, hihetetlenül következetes. Ez leginkább az első és második évadnál érződik hogy a készítők pontosan tudták, hova tartanak és mit szeretnének kihozni a sorozatból. Bár a cselekmény vezetése önmagában is megállja a helyét, jót tesz neki, hogy olykor visszaemlékezésekre is sor kerül, amelyek még jobban megmagyarázzák a jelen történéseit és a következményeket, amelyeket nézőként már kész tényekként láthatunk a képernyőn. A sorozat legjobban Vanessa karakterére világít rá a sorozat alatt - kulcsfontosságú szereplőnek mondanám, aki nélkül nem tudna élni a sorozat -, és vele kapcsolatban elég sok múltbeli visszapillantásra sor kerül, amelytől érthetőbbé válnak a tettei, még ha nem is teljesen ért velük egyet az ember. Személyiségének bonyolultságát talán az adja, hogy olykor nem ura önmagában. Két Vanessa él a tudatomban: az egyik boldog és teljes életet szeretne élni, fájdalmak nélkül, míg a másik Vanessa tudja, hogy hibákat hibákra halmoz, mégsem tud önön akarata ellen tenni. Cselekszik, bár tudat alatt tudja, hogy rosszat tesz. Másokat bánt, és saját magát is tönkreteszi. A sorozat fő mozgatórugóját az ő cselekedetei adják, és az a fajta kapcsolat, amelyet a sötét oldallal fenn tart - még ha nem is szándékosan. Ő teremti meg az összeköttetést a valóság és a másvilág között, amely olyan természetfeletti lényeknek ad helyet, mint a vámpírok, éjjeljárok és más sötét teremtmények. Mellette persze, a több szereplő is megvívja a maga harcát. Malcolm Murraynek meg kell birkóznia azzal a ténnyel, hogy sosem volt férj és apa, követett el hibákat és olykor fontosabb volt a saját önzése, mint más boldogsága. Ethan Chandler szintén megvívja a maga harcát a történetben, mely során fel kell dolgozni a múltja sötét történéseit, melyekkel végül kénytelen szembenézni. Dorian Gray története ismert... ő az, aki eladta a lelkét az öröklétért cserébe. Ezért pedig keserves árat fizet, melyet a készítők szépen ki is emeltek a sorozat folyamán. Frankenstein útja vagy története szintén ismert, amit jól kapcsolnak a történethez, a holtak újjáélesztése vagy újraalkotása pedig szépen illeszkedik ahhoz a természetfeletti világhoz, amit a készítők megragadnak a sorozatban. Beleépül, hozzáidomul és végül önálló cselekményszállá növi ki magát.


Vanessa Ives szerepe dominál leginkább a történetben - ez végig kíséri mind a három évadot -, s cselekmények lezárása is az ő szerepével ér véget. Ennek a jelentősége még az első két évadban előtérbe is kerül, viszont a harmadik évadra olyan érzésem volt, mintha a készítőknek elfogyott volna az ötletük, vagy a türelmük. Hirtelen adták meg a válaszokat a kérdésekre és több olyan kérdést is a levegőben hagytak, amikre jó lett volna magyarázatot kapni. Ezt nagyon sajnáltam, viszont összességében nézve az évadokat, nagyon is komplex cselekményvezetést tártak elénk, ami végülis feldolgozta azt a központi szálat, amit Vanessa karaktere betöltött a történetben. Talán, inkább annak a lehetősége sajnálható, hogy mennyi mindent ki lehetett volna még hozni a történetből. Például, Fankenstein munkásságából (már ha így nevezhető a holtakon való kísérletezgetés), Brona Croft karakteréből, aki utcalányból Frankenstein egyik teremtményévé nő ki a sorozat részei alatt, vagy John Clare személyiségéből, aki az évadok során egyre színesebbé, jellemgazdagabbá és lenyűgözőbbé vált a szememben. Hihetetlenül szimpatikus volt számomra, hogy a mivolta ellenére (ő is Frankenstein egyik 'gyermeke') minduntalan ember szeretne maradni. Ember egy olyan világban, ahol szinte mindent átsző a gonoszság, a fájdalom és a múlt keserűsége. 

A sorozat hangulatát tovább emelik a mély gondolatok, az idézetek, amelyek szinte tanulságként lezárják az egyes történéseket, továbbá azok az érzelmek, melyek az olykor tragikus események ellenére szinte reményként ölelik körbe a történetet. Ez pedig elsősorban a szereplők játékának köszönhető, ami zseniális. Az biztos, hogy páratlanul egyedi sorozat. Remekül eltalálták a sötét, londoni hangulatot, mindig történik valami váratlan, ami előremozdítja a cselekményt, s minden egyes részben előtérbe kerül valamelyik szereplő, akiről még többet tudunk meg és még érthetőbbé válik a karaktere a történetben. Mindemellett pedig nem elhanyagolható, hogy készítőknek sikerült annyira változtatni az ismert eseményeken, hogy még érzékelhető legyen az eredeti vonal, de mindemellett kapjon egy olyan misztikus, képzeletgazdag fűszerezést, amitől még magával ragadóbbá válik a történet. 

Olvasd tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In bullet journal határidőnapló kalendárium

Bullet Journal - Készíts Te magad határidőnaplót!


A Bullet Journal világával való ismerkedés, nálam eléggé hullámzóan indult. Először baromira megfogott és azonnal alkotásra késztetett, ezernyi ötletet végig böngésztem a neten, és alig vártam, hogy megalkothassam a saját könyvemet... na igen... mire elértem odáig, hogy beszerezzem a szükséges kellékeket, egyszerre a mélypontra értem. Akkor hogy is kezdjek neki? Eleinte olyan egyszerűnek tűnt, de benne lenni és mindent megalkotni, hát... akkor már voltak problémák, mivel:
- bár jónak tartom a kézügyességem és szívesen rajzolok, festek, azért nem vagyok profi és bizony, a neten talált ötletek javarészét nehezen tudtam kivitelezni, avagy lekoppintani
- a tucatnyi ötlet között nehezen éreztem rá, mi az én stílusom, milyen témában szeretném megalkotni a saját Bullet Journal könyvemet, így volt néhány oldal (jó néhány oldal), amit kénytelen voltam megsemmisíteni
- sajnálatomra, nem megy olyan gyorsan egy-egy hónapnak az elkészítése, s míg a fejemben az volt, hogy 1-2 hét alatt lezavarom ezt a dolgot, nos... még a márciusnál sem tartok, pedig sokat dolgoztam már így is a meglévő oldalakon

Mindezt nem azért soroltam el, mert hátránynak vagy negatívumnak tartanám. Inkább én vagyok türelmetlen, meggondolatlan és új ebben a dologban, aminek jövőre már biztos, hogy sokkal tapasztaltabban fogok neki. Mert igen, jövőre is belevárok majd. A manapság elérhető határidőnaplók többségével én eléggé elégedetlen vagyok. Szépek tudom, mutatósak és ötletesek, de valahogy mindegyikben találok valamit, amit hiányzik. Az egyik tele van tök jó idézetekkel, míg a másik nem. Viszont a másikban gyönyörűek az illusztrációk... akkor már miért nem tudtak ebbe is idézeteket tenni? A harmadik részletes és rengeteg mindenre kitér. Ja, de hely meg már nem maradt benne, hogy a saját dolgaimmal kiegészítsem. Lehet, hogy csak én vagyok rigolyás, de na... ha valamit használok, azt szeretem úgy használni, hogy mindenben megfelel az igényeimnek és az elvárásaimnak. Hajlandó vagyok a kompromisszumokra, de a határidőnapló egy olyan dolog, hogy egész évben használom, a mindennapjaim részét képezi, szóval elég gyakran forgatom ahhoz, hogy olyan legyen, amilyet elvárok. Mivel nem sikerült megtalálnom a tökéletest - jó pár határidőnaplót vásároltam az év elején, és minddel kudarcba fulladtam -, rájöttem, hogy magamnak kell elkészítenem. Ekkor kezdtem kutakodni a neten a különféle ötletek után, s valahogy belefutottam a Bullet Journal kifejezésbe. 
Ahogy elkezdtem nézelődni, kulcsszavak alapján keresgélni, egyre inkább megragadott az ötlet és nem értettem, hogy nem találtam rá korábban? Jó pár évnyi bosszankodást megspórolhattam volna magamnak.

A Bullet Journal lényege végülis egy olyan tervezési lehetőség, amelybe mindenféle feladatunkat, tevékenységünket vezethetjük. Legyen szó akár a blogolásról, a suliról, a munkahelyünkről, vezethetjük bele a takarítási menetrendünket, a háztartás vezetését, a sportolási tevékenységünket, és még ezernyi változtatot és ötletet sorolhatnék. Ami nálam mindenképp előnyt élvez, az a blogolás és a tanítás. Az előbbivel kapcsolatban, sokkal eredményesebbnek érzem így a munkámat, hogy hétről hétre beosztom a tennivalókat, feljegyzem azokat az üzeneteket, amikre válaszolnom kell, így nem felejtem el időben véleményezni az írásokat, történeteket. A tanítással kapcsolatban megint csak pozitív tapasztalatot tudok elmondani. Sokat segít a dolgozatok témáinak vezetésében, átlátom, hogy melyik csoportommal hol tartok a tananyagban, és segít összegeznem hónapról hónapra, hogy milyen darabokat sikerült teljesítenünk a zongorás növendékeimmel. Ebből a szempontból, a munkámban is hasznás veszem a Bullet Journal vezetésének.
A kötelezettségek mellett viszont, nagyon inspiráló ötleteket találtam például a könyvek és filmek listázására, vezetésére, vagy az olyan jellegű motivációs tábla elkészítésére, amin napról napra bejelölhetem, milyen hangulatú volt az adott napom. Ezek mind-mind talán apróságok és elhagyható tevékenységek, mégis jó visszanézni az eltelt hónapokat, hogy milyen témákra, történésekre került sor a mindennapjaimban, az életemben. Ettől válik személyes naplóvá a Bullet Journal amellett, hogy részletes határidőnapló készítésével, naptárként használjuk elsősorban. Erre is nagyon sok példát és ötletet lehet találni a Pinteresten, érdemes böngészni és inspirálódni.

Na de, mint mondtam... volt a hullámvölgy teteje, majd jött az alja. Bevásároltam egy online írószeres oldalon, vettem direkt, Bullet Journal írásához javasolt noteszt, avagy ponthálós jegyzetfüzetet, tollakat, filceket, mindenféle kiegészítő dolgot, amivel majd feldobhatom a megjelenését, csak hogy hiába voltak a birtokomban a megfelelő kellékek, valahogy mégsem sikerült olyat alkotnom, amilyet elképzeltem.
Ennek most már jó pár hete, és túl vagyok a nehezén, viszont a tanulságot megértettem: Bullet Journalt írni nem egyszerű. Amennyire könnyűnek tűnik, annyira komplex és hosszú folyamat. A kézügyesség egy dolog, azon még lehet is javítani vagy ki lehet kerülni jó pár alternatívával, amitől ugyanolyan szépek és mutatósak lehetnek az oldalak, na de a türelem és az ötlet? Az már más tészta. 

Ami biztos, hogy nagyon fontos 
  • A kitartás, mint minden hobbinak nevezhető tevékenység esetében, hogy ne csökkenjen a motivációnk és az elhatározásunk. Lehet, hogy elsőre nem sikerül, de másodjára, harmadjára már biztosan.
  • Megfelelő jegyzetfüzet, amibe a piszkozatot írhatod. Nem szabad rögtön, már élesben abba a noteszbe ötletelni, ami a végső Bullet Journal könyvedet jelenti majd. Vess be erre a célra egy teljesen átlagos füzetet és ebbe vázlatolj, rajzolj, tervezz! 
  • Az biztos, hogy lesznek elégedetlen pillanataid. Lehet, megtervezed a januárt és később rájössz, talán mégsem így kellett volna vagy kihagysz valami fontosat, amit már nem tudsz hová beilleszteni. Elsősorban, fontos megjegyezni, hogy a Bullet Journal a Tiéd! Senkinek nem kell megfelelned vele vagy elszámolnod, hogy mit miért úgy alkottál meg benne, ahogyan. A másik pedig, hogy szerintem mindegy egyes Bullet Journal megírásával ráérzel majd arra a stílusra és témára, amiben szívesen alkotsz és kreatívkodsz. Elsőre lehet, hogy sokkal inkább megfognak a minimalista ötletek, a letisztult vonalak, majd alkotás közben rájössz, hogy ez neked mégis csak egyszerű és üres, valami sokkal színesebb jobban esne a szemednek. Én legalábbis, így voltam.
Eszközök és kellékek

Hozzávalók tekintetében, biztosan szükséged lesz tollakra, színes- és grafitceruzákra, esetleg festékre és ecsetekre - ha művészibb alkotásokkal színesítenéd az oldalakat -, mindemellett pedig nagyon fontos szerintem a tűfilc, amellyel precíz vonalakat tudsz húzni. Ebből nem másodlagos a vastagság sem. 
Noteszként egy hétköznapi sima lapos vagy négyzetrácsos füzetet is használhatsz a saját tervezős határidőnaplót elkészítéséhez, viszont vannak kimondottan Bullet Journal írására javasolt és ajánlott termékek, amelyekkel sokkal precízebb és látványosabb naplót tudsz megalkotni. Persze, ezzel máris elértünk az árkülönbségek kérdéséhez - ez mindenkinek egyéni döntése, hogy mennyire szeretne költségesen hódolni ennek a hobbinak. Én két noteszt ajánlanék erre a célra:


A ponthálós elrendezés leginkább a méretarányok megtartásában segít, ami hasznos is lehet, engem viszont kifejezetten zavar néha a rajzolásban, tervezésben, úgyhogy jövőre biztos, hogy inkább a sima lapos mellett döntök majd. Ez csak egy meglátás a részemről, aminek hátha hasznát veszed.

Ajánlanék pár oldalt is ezzel kapcsolatban, ahol tudsz inspirálódni, informálódni, ha Te is belevágnál egyszer vagy valamikor a Bullet Journal írásába!






Olvasd tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments