Legutóbbi könyvajánló

Legutóbbi kihívás

Pennát a kézbe

10 Day You Challenge - 10 titok

by - 18:01:00


Ezzel a kihívással Anne Hudson oldalán találkoztam, amely első látásra megtetszett. Érdekes, kreatív és változatos szempontok alapján járja körül az ember jellemét, ami tanulságos lehet az olvasók számára, ha még jobban meg szeretnék ismerni az adott oldal íróját, viszont nekem is érdekes volt válaszolnom ezekre a kérdésekre, vagy elgondolkodnom, hogy melyek azok a titkok, félelmek vagy kívánságok, amelyeket meg szeretnék osztani önmagammal kapcsolatban. Egyáltalán, van tíz titkom? Persze, hogy vannak titkaim, de ezeket összegyűjteni már nehezebb feladat. Fogadjátok szeretettel az első pontot, amely tíz velem kapcsolatos titkot, avagy érdekességet foglal magába. 


1. AutumnGirl
Néhány évvel ezelőtt volt egy olyan időszakom, amikor szerettem volna nevet változtatni a blogvilágban. Nem a Szatti névvel volt problémám, inkább csak szerettem volna valami változást, mint amikor az ember átfesteti a haját vagy lecseréli a kabátját. Stílusváltás? Nem tudom pontosan. A lényeg, hogy létrehoztam egy oldalt, ahová könyvajánlókat szerettem volna feltölteni, viszont nem Szatti, hanem AutumnGirl néven. Nagyon szeretem az őszt, a hangulatát, a színeit és csak úgy jött zsigerből ez a név, s általa meg is nyitottam az Éjjeli bagoly olvas című blogomat. Aztán valahogy mégsem éreztem magaménak a dolgot - van egy olyan hibám, hogy nem szeretek túl sok blogot vezetni -, és külön felületként valahogy meghaladta az időmet a dolog, így végül néhány hét után bezártam és az AutumnGirl profilt is töröltem.


2. Csavaros meglepetés
Egyszer egy barátomnak könyvet ajándékoztam. Tudtam, hogy érdekli a könyv és a történet, szeretné is elolvasni, de fiúból van és nem is igazán könyvesboltos típus. Biztos voltam benne, hogyha megvenném neki és úgy ajándékoznám meg vele, úgy érezné, tartozik és nem is voltunk még annyira barátok, hogy csak spontán meglepjem vele... azt viszont tudtam, hogy tenni szeretnék valamit. Éppen részt vettem egy írói pályázaton, amely kapcsán már csak pár nap volt hátra az eredményhirdetésig. Ő is tudott erről és nagyon szurkolt nekem, hogy hátha legalább egy harmadik helyezést elérek, mert megérdemelném, amennyi munkát és energiát belefektettem. Kihirdették a nyerteseket és én nem voltam közöttük. Nem szomorított el különösebben a dolog, annak is örültem, hogy elbírálták és véleményezték, viszont tudtam, hogy ő csalódna vagy bántaná a dolog miattam, hogyha én csalódott lennék, amiért nem sikerült bekerülnöm a top írók közé. 

Így azt mondtam, hogy elnyertem a harmadik helyezést, és könyvjutalomban is részesültem, viszont a könyv nem annyira az én stílusom, ezért szeretném neki adni, mert ő sokkal jobban értékelné, mint én… Jól gondolod, megvettem neki azt, amire ő vágyott és odaajándékoztam, mint a "nyereményemet". Elképesztően örült neki, és nekem, én pedig örültem az ő örömének, mert mindennél többet ért nekem az, hogy megajándékozhattam, még ha cselesen is.


3. Furfangos vásárlás
Egyszer egy barátnőmmel vásárolni voltunk és megakadt a szeme egy tök jó felsőn. Fel is próbálta, csinos volt benne, színben is passzolt hozzá... na de, mennyibe is kerül? Címke vagy ár nem volt rajta. Visszamentünk a sorok közé, ahonnan kiválasztotta, viszont nem volt már belőle több sem más színben vagy más méretben, valószínűleg utolsó darab lehetett, ráadásul a mellette lévő állványon teljesen ugyanolyan mintájú felsők lógtak, csak kicsit másabb szabással. Nem emlékszem az árakra, de az általa választott felső egy ezressel drágább volt, mint a szomszédos állványon lógó ruhák... mire fel? Kicsit eltér a szabás, de minden más ugyanaz, akkor miért kerül mégis többe? Na, kreatívak voltunk... mivel nem volt meg az adott felső címkéje, leszedtük a szomszédos felsők egyikéről és azzal mentünk fizetni. Ott egyszerűen beolvasták az összeget, nem is ellenőrizték, hogy akkor tényleg az a felső kerül-e annyiba, amennyibe. Jó üzletet csináltunk és azóta is jót nevetünk a sztorin, hogy soha életünkben nem csináltunk még hasonlót... de az a felső egyszerűen otthagyhatatlan volt!


4. Az a fránya édességhiány…
Egyik karácsonykor épp összeállítottam egy barátom ajándékát, amibe válogattam személyesebb jellegű dolgokat, kisebb-nagyobb meglepetéseket, és mellé természetesen elmaradhatatlan volt az édesség is. Csoki, bonbon, keksz, miegymás... egyik este iszonyatos édességhiány tört rám, úgy ettem volna valami édeset, és akkor eszembe jutott a csomag! Még egy hét volt az ünnepekig, és hát... bár vívódtam, hogy legyek-e ennyire kis mohó, hogy megbontom a tábla csokit, végül győzött az édességhiányom. Felbontottam. Végül nem is bántam a dolgot - vagy csak a saját lelkem nyugtatására gondoltam így -, mert sokkal ínycsiklandóbbnak tűnt a csoki a csomagoláson, mint amennyire finom volt, úgyhogy utólag meg is érte és így vehettem neki egy sokkal finomabbat. Annyiból lesz nem-titok a titokból, hogy neki is elmeséltem a történetet, amikor átadtam neki az ajándékát és jót nevettünk a dolgon. J


5. Ha baj van, Ő segít
Nem igazán vagyok vallásos, bár valamelyest hiszek Istenben vagy legalábbis, valami felsőbb erőben. Gyerekként is megvolt a magam hite, amiben bíztam, amiért imádkoztam és amikor baj volt, úgy hittem, hogy az a valami vagy valaki, akihez beszélek, segít majd vagy ad valamiféle jelet, sugallatot, ami világosabbá teszi a dolgokat. Ha rossz fát tettem a tűzre, vagy csináltam valamit, ami nem szerettem volna, ha kiderül, mindig a nagymamámnál lévő hatalmas faliképhez fohászkodtam. Egy fekete-fehér női alak van a képen, elfordított tekintettel, szája szegletében halvány mosoly bujkál, de maga a kép összességében eléggé szomorú. A mai napig ugyanazon a falon lóg. Nem tudom, mi gondoltatta azt velem, hogy a kép bármiféle erővel bírna, viszont Ő volt az én imám  bajban. 


6. Sajnálom, de nem értem...
Biztosan veletek is megesett már, hogy egy vadidegen leszólított, és érdeklődött, hogy merre találja az egyik utcát, üzletet vagy épp mennyi az idő... nem igazán szeretem az ilyen jellegű "letámadásokat", mert sokszor nem lehet tudni, ki az, aki valóban segítséget kér és nem hátsó szándékkal próbál a bizalmadba férkőzni. Nőkben általában jobban bízok, vagy kevésbé feltételezem, hogy rosszat akar, viszont férfiak esetében - legfőképp késő este, ha épp hazafelé tartottam és megszólítottak -, nem egyszer játszottam már el, hogy nem beszélek magyarul és elkezdtem németül hadoválni. Mondjuk nagyot néztem volna, hogyha az illető visszaválaszol németül, de eddig mindig bevált ez a trükk.


7. Nagy szerelmek...
Középiskolában volt egy srác, akibe nagyon bele voltam esve. Magas, szőke, csillogó kék szemekkel és a nevét is úgy ejtettem ki, mintha valami varázsige lenne. Eléggé rózsaszín ködben láttam akkoriban a világot, álmodozó és végtelenül romantikus típus voltam, így semmiképp sem a véletlennek tudtam be a spontán találkozásainkat. Plátói kapcsolatunk kimerült annyiban, hogy néha sziáztunk egymásnak a folyosón, vagy összefutottunk az ebédeknél, ahol igyekeztem minél lassabban enni, csakhogy tovább csorgathassam a nyálam utána, s ilyenkor percekig szemeztünk egymással - na jó, talán csak másodpercekig. Egyik alkalommal az ő termükben voltunk nyelvórán az évfolyamtársaimmal és szerencsémre, felfedeztem egy fényképet a padban, ami az egyik könyvből lógott ki. A szokásos év végi osztályfotózás egyik példánya volt, amin rajta volt az egész osztály... és Ő! Pimasz módjára lenyúltam a képet és kivágtam a srác alakját, amit aztán a naplómba ragasztottam és féltett kincsként őriztem, míg el nem ballagott egy év múlva. Utána már nem éreztem szükségességét a bálványozásának, de mai napig a nagy plátói szerelmeim egyike, akivel bár sosem beszéltem, mindig nagyon is helyesnek, kedvesnek és rendesnek gondoltam. 


8. Dupla és tripla
Aki ismer, az tudja, hogy szeretek olvasni, így nem meglepő, hogy amikor egy-egy alkalom jön, könyves ajándékra gondolnak velem kapcsolatban. Ezzel még nem is lenne probléma, viszont amikor olyan könyvet bontok ki a csomagolásból, amit én már korábban olvastam és fent csücsül a könyvespolcomon... kicsit kellemetlen, vagy elveszi a pillanat a varázsát, pedig igazából senki sem hibás. 
Szerencsére, az utóbbi néhány évben sikerült minden szerettem és barátom értésére adni, hogy nekem jobb nem könyvet ajándékozni, mert amire szükségem van, úgy is beszerzem, viszont korábban nem egy ilyen esetre volt példa. Apukám, egyem meg, sikerült neki kétszer is megvennie ugyanazt a könyvet, ami nekem már amúgy is megvolt. Kétszer! Ugyanazt! Egyiket szülinapomra, másikat névnapomra, szóval ugyanabból a könyvből hipp-hopp, három kötetem is lett néhány hónap leforgása alatt. De legalább tudja, milyen stílust szeretek. Nos, ilyen esetben azt szoktam csinálni, hogy a saját könyvemet elajándékozom vagy eladom, és azt tartom meg, amit ajándékba kaptam, így ha ránézek, mindig az juthat róla eszembe, akitől kaptam.


9. Kétballábas esetek 
Rettenetesen béna vagyok sportokból. Bár nem utálok sportolni, valahogy nem az én műfajom. Ha úgy adódik, hogy víz közelébe kerülök, elúszkálok, és nem süllyedek el, de profi nem vagyok benne. Próbáltam régebben korcsolyázni, borzalmas az egyensúly érzékem. Volt, hogy nem egyedül próbálkoztam, de az állandó eséseimmel folyton lerántottam magammal a másikat, aztán gyakoroltatták velem székkel is, hogy abba kapaszkodva csússzak a jégen, de az sem segített. Ezáltal görkorizni sem tudok. Tesi órákon is halálom volt a hátra bukfenc, vagy a kötélmászás, én gyáva nyúl vagyok ezekhez, és érzékem sincs hozzájuk. A biciklizés és a futás még úgy, ahogy megy. Mondjuk a biciklizéssel is megjártam kiskoromban a rózsabokortól kezdve a csalánost. A futást viszont szívesen csinálom, ha kedvem és időm is van hozzá. Zene be, külvilág ki és csak visz a lábam előre! J


10. Fogszabályozós voltam 
Tizenévesen nálam is bekövetkezett az az időszak, amikor már nem kislányosan fogtam fel a dolgokat, hanem csajosan. Zavarni kezdett a külsőm, hogy áll a hajam, milyen ruhák állnak előnyösen, vagy épp milyenek a fogaim. Nagy esztétikai eltérés nem volt nálam, egy-két fogam nem tudta eldönteni, hogy akkor előre vagy hátra dőljön, szóval nem volt nagyon vészes, de engem iszonyatosan zavart a dolog. Másfél évig hordtam alsó fogszabályozót és csodásan rendbe tette. Azóta is hálás vagyok a szüleimnek, hogy támogattak ebben, hiszen ha nem lép időben az ember, az évek múlásával egyre nehezebb rendbe tenni. 

__________________________________________

Ha szeretnéd Te is teljesíteni ezt a kihívást, vidd el az alábbi képet és 
tíz napon keresztül alkoss bejegyzéseket a megadott témákban. 



Ha felkeltette az érdeklődésed a kihívás és esetleg, az én bejegyzésem inspirálna arra, hogy Te is belevágj, kérlek, oszd meg velem kommentben a bejegyzésedhez vezető linket, hogy elolvashassam a válaszaidat! Előre is köszönöm! J

Ha szeretnél hasonló témákat olvasgatni...

2 Hozzászólás

  1. Szia!

    Már az én várólistámon is szerepel egy ideje ez a kihívás, de még jövő hétig tartogatom. Viszont annak nagyon megörültem, hogy Te is belevágtál, mert szerintem is remek alkalom arra, hogy hogy kicsit jobban megismerjük egymást itt a blogger világban.
    A történeteid nagyon aranyosak voltak, vidám pillanatokat okoztak. :D A kedvencem az igazán egyedi ajándékozó módszered. :D A nagy plátói szerelmek, a még nagyon sport bakik, sőt, a fogyszabályzó engem sem kerültek el régen. xD A könyvek ajándékozására pedig én azt találtam ki tavaly karácsonykor, hogy mindenkinek adtam egy rövidebb listát azokról a könyvekről, amiket szerettem volna megkapni. Persze mindenkinek más-más könyv volt azon a listán. Mondtam, hogy ezek közül válasszanak egyet. Így én is meglepődöm, hogy melyik lesz az, így nem veszik el a meglepetés varázsa, viszont ők is biztosak lehetnek benne, hogy számomra megfelelőt választanak. A módszer tökéletesen bevált. :D

    Henna

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a kommented, Henna! Az egyedi ajándékozós dolgot jól megbonyolítottam magamnak, de akkor valahogy sodortak az események és csak az volt előttem, hogy örömet okozzak. Visszagondolva, eléggé túlkomplikáltam, talán nem kellett volna. A te módszered sem rossz, végülis megvan benne a meglepetés varázsa, ha több könyvet tűntetsz fel az illetőnek. Lehet, kipróbálom egyszer, bár mi már nagyon megszoktuk egymás között, hogy könyvvel nem jó engem meglepni :D

      Köszönöm, hogy itt voltál!

      Törlés