10 Day You Challenge - 8 félelem

21:04:00


Mindenkinek vannak félelmei. Ezek lehetnek időszakos dolgok, vagy gyerekkorunktól jelen lévő esetleges fóbiák, amelyek egyszerűen rémülettel vagy ijedtséggel töltenek el. Ebben a bejegyzésben nyolc olyan dolgot válogattam össze, ami számomra frászt keltő vagy megmagyarázhatatlan okból kifolyólag, nyugtalansággal tölt el.

1. Pókok
Ezzel talán sokan tudtok azonosulni. Egyszerűen nem bírom őket. Még a kisebb példányokat meg is tűröm és nem kapcsolok pánik módba, vagy nem kezdem idegesen keresni a legtávolabbi sarkot, de a nagyobbak fuh, a hideg kiráz tőlük. Van bennük valami... nem is tudom, kicsit megfoghatatlan lények nekem, nem túl bizalom gerjesztőek, hihetetlen gyorsak és nem nagyon bírom a látványukat. 


2. Rémálmok
Nem túl gyakran álmodok rosszat - legtöbbször inkább agyamentségeket, összefüggéstelen dolgokat, amiken még jókat is mulatok, hogy tudtam egy éjszaka leforgása alatt ennyi mindent összeálmodni -, de ha mégis, akkor az a legrosszabb a javából. Másnap pedig nagyon meg tud viselni a hatása, mert még ébrenlét után is benne érzem magam, vagy átjár az a szorongó, nehéz érzés, és kihat a fél napomra, mire sikerül felejtenem belőle és normálisan tudok koncentrálni a dolgaimra.

3. Tériszony
Nem vagyok az a kimondottan "félek a magasban típus", nálam ez ilyen bizonyos helyzeteknél megjelenő félelem, amikor kimondottan frusztrál elszakadnom a talajtól. Ha például régebben voltunk hegyet mászni vagy kilátóban voltunk, egyáltalán nem zavart az alattunk elterülő mélység, vagy emlékszem, egyszer egy olyan kastélynál voltunk, ahol üvegből épített teraszok lógtak a semmi fölött, és ott sem okozott bennem különösebben félelmet a dolog. Viszont létrára vagy székre utálok felállni. Ha csak egy méterre vagyok is a földtől, zavar a bizonytalanság érzése. Gondolom az előbbiekkel kapcsolatban azért nem érzek félelmet, mert akkor is két lábon állok, létrán állva viszont elszakadok a talajtól. Lényeg a lényeg, inkább másra bízom a létrás tevékenységeket.

3. Elcsúszni a jégen
Ez is kicsit hasonló az előző ponthoz, megint a stabilitás érzésének hiánya. Szeretem a telet, a hóesést, viszont amikor az utak csúszósak, a járdák járhatatlanok, és csak tipegve tudok haladni attól félve, hogy mikor huppanok fenékre... na azt nagyon nem szeretem. Mindig próbálok úgy haladni, hogy száraz felületet keresek a jeges útvonalon, csak el ne essek... csak el ne essek. Lehet, amiatt is van ez, mert kiskoromban sokat estem, akár suliban, akár az udvaron játék közben és ezek a rossz élmények berögződtek. 

4. Tömeg előtt beszélni
Vannak olyan típusú emberek, akik könnyen szerepelnek mások előtt, lehengerlően adják elő magukat, jó őket hallgatni, mert egyszerűen beszédes a jellemük, a kisugárzásuk és nem okoz nekik gondot többek elé kiállni és hallatni a hangjukat, véleményt alkotni valamilyen témában, stb. Na én nem ebbe a típusba tartozom. Amíg sulis voltam, nehezemre esett akár felelni, vagy szerepelni egy-egy előadáson, egyszerűen frusztrál, ha sokak elé kell kiállnom. Zongorázni mások előtt megint más dolog, hiszen akkor a zenébe temetkezik az ember és nem nagyon figyel másra, csak a zongorajátékra, viszont más esetben eléggé lámpalázasan kezelem az ilyen helyzeteket. Igyekszem ezen javítani, hogy több bátorságom legyen, bár hálistennek mások elmondása alapján nem észrevehető, ha izgulok vagy görcsölök valamin - még ez a jobbik eset -, én viszont érzem és szeretnék ebben fejlődni, hogy magabiztosabb lehessen a fellépésem. 

5. Fulladás
Emlékszem, gyerekként egyszer a helyi strandon voltunk az osztállyal és valahogy fejjel előre a vízbe billentem a matracról. Kinyitottam a szemem és csak lábakat láttam, meg iszonyatos volt az a morajlás, s bár nem volt mély a víz, sokára kapálóztam csak a felszínre magam. Gondolom bepánikoltam. Egy másik esetben, tengernél voltunk és persze nyakig bemerészkedtünk, mert miért ne, és az egyik nagyobb hullámnál nem tudtam magam a felszínen tartani, maga alá gyűrt és vizet is jócskán nyeltem. Az egyik barátom húzott ki. Sosem felejtem azokat az erőteljes ütéseket a hátamon, még akkor is, amikor már jól voltam és kevésbé köhögtem. Mára már tudok úszni és szívesen megyek vízbe, de azért maradt bennem ezzel kapcsolatban rossz érzés is. 

6. Betegnek látni egy szerettemet...
Ez szerintem sokak számára félelmetes érzés. Elveszíteni valakit, akit nagyon szeretünk, rémületes és fájdalmas dolog, viszont betegnek látni és mindeközben tehetetlennek lenni, még nyomasztóbb érzés. Amikor nem tudod, hogy segíthetnél és nem a te kezedben van az irányítás, amikor mindent megteszel, hogy neki jobb legyen és mintha nem lenne sem kiút, sem megoldás, s kénytelen vagy másokra hagyatkozni, vagy bízni a javulásban, a szerencsében, akármiben... pokoli. Nem hiába mondják, hogy semmid sincs, ha nincs egészséged, de igaz is. Nincs fontosabb azoknál, akiket szeretünk, az ő egészségüknél és jólétüknél.

7. Beragadni valahova
Na ez is egy olyan élethelyzet, ami elég kellemetlen tud lenni. Elromlik a zár, beragad az ajtó, esetleg elromlik a lift és nincs senki, akinek hirtelen szólni lehetne, mert persze pont akkor nem jár arra senki. Én pont ebbe az utóbbiba keveredtem egyszer középsulisként egy barátnőmmel. Annyi szerencsénk volt, hogy volt portás az épületben és tíz percen belül kint is voltunk, manapság pedig a másik könnyebbség, hogy van telefon és rögtön lehet segítséget kérni.

8. Egyedül utazni
Nem mintha állandóan bármi rosszat feltételeznék, bár hajlamos vagyok feleslegesen paranoiás lenni egy-két esetben, viszont nem szeretek egyedül buszon utazni, vagy egyedül tartózkodni egy vonatfülkében. Valahogy sokkal nagyobb biztonságérzettel tölt el, ha nem egymagam vagyok. Vonaton mondjuk másabb, mert ha a fülkében épp nincs is senki, a szomszédosban biztosan vannak, viszont volt már olyan, hogy későn utaztam haza és a buszon csak én voltam, senki más és nem tudom, sokkal megnyugtatóbb számomra, ha tudom, másokkal együtt tartok a célállomás felé és véletlenül se tér le a sofőr másmerre. Bolondság tudom, de na, mindenkinek megvannak a maga fóbiái.
__________________________________________

Ha szeretnéd Te is teljesíteni ezt a kihívást, vidd el az alábbi képet és 
tíz napon keresztül alkoss bejegyzéseket a megadott témákban. 





Ha felkeltette az érdeklődésed a kihívás és esetleg, az én bejegyzésem inspirálna arra, hogy Te is belevágj, kérlek, oszd meg velem kommentben a bejegyzésedhez vezető linket, hogy elolvashassam a válaszaidat! Előre is köszönöm! J

Talán ezek a bejegyzések is érdekelhetnek

5 Hozzászólás

  1. Hűha, ebből a listából 3 az enyémen is szerepel, és a pókok szintén az első helyen vannak! xD Teljes mértékben meg tudlak érteni.

    Henna

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó pár dolgot tudtam volna még sorolni, de mivel csak nyolc példára volt lehetőség, próbáltam a "legnagyobb" félelmeket összegyűjteni. Kíváncsi leszek majd a Te beszámolódra, ha odaérsz és tudod teljesíteni. :)

      Sok puszi!

      Szatti

      Törlés
    2. A bejegyzések már készen vannak, de csak jövő héten szeretném őket publikálni. :) Nekem érdekes módon ez volt az egyik legnehezebb: 8 félelmet összeszedni igazi kihívást jelentett. Majd nem sokára mutatom, hogy miket sikerült. :)

      Henna

      Törlés
  2. Szia,

    Vannak pontok, amikkel egyetértek, pl a pókok vagy a tömeg előtt beszélni.
    De megértem azt is, hogy félsz attól, hogy egy szerettedet betegen lásd. Nekem három éve volt ebben részem és annyira megviselt, hogy a kórházba sokáig nem tudtam bemenni látogatni....

    Amúgy tetszik ez a 10 napos kihívás. Lehet, hogy majd én is kitöltöm később. :)

    Puszi
    Brukú

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Köszönöm, hogy itt voltál Te is! :) Sajnálom, hogy hasonló élményt kellett átélned egy szeretteddel, nem lehetett könnyű.
      Ha elkészítenéd ezt a bejegyzéssorozatot, mindenképp átlátogatok majd hozzád olvasgatni! :)

      Törlés

Kövess Instagramon

Legutóbbi hozzászólások